A venezuelai keresztény közösség szellemi ereje és hite még a szocializmus nehézségei közepette is megmaradt, és nem engedte, hogy az ideológiai nyomás megtörje.
Hugo Chávez elnöksége alatt a vallási intézmények, különösen a katolikus egyház, gyakran kerültek a szocialista vezető célkeresztjébe. Nyilvánosan támadta a püspököket, miután azok 2000-ben figyelmeztettek a választási csalások lehetőségére. 2007-ben, amikor az egyház tiltakozott a szocialista alkotmányreform ellen, Chávez provokatívan azt üzente a keresztény közösségnek, hogy "menjenek a pokolba", és kijelentette, hogy Jézus volt "az első szocialista". Halála után a rezsim olyan verzióban terjesztette a Miatyánkot, amely "Chávezhez" szólt, és a kapitalizmus csábításaitól kérte az "örök parancsnok" védelmét.
A jelenlegi venezuelai elnök, Nicolás Maduro, politikai törekvéseinek szerves részévé tette a vallási szimbólumok alkalmazását, miközben folytatja elődje, Hugo Chávez egyházellenes politikáját. 2018-ban például két püspök ellen indított eljárást, miután azok a társadalmi éhezés és a korrupció problémáiról mertek beszélni. A kormány tagjai gyakran pejoratív módon „reverendás ördögökként” hivatkoznak a papságra. Paradox módon, Maduro a keresztény ünnepeket is manipulálja, hogy propagandacélokra használja őket, miközben a szocializmus „isteni áldással” való megvalósítására buzdít.
Bár a rendszer igyekszik megnehezíteni a szervezett vallási élet működését, a közösség hite töretlen maradt. Egy friss kutatás adatai szerint a lakosság 97 százaléka hisz Isten létezésében, és ugyanennyien vallják Jézust Isten fiának. A mennyországban 75 százalék hisz, míg a pokol létezését 63 százalék is elfogadja. Ugyanakkor a vallás gyakorlati megélése már nem olyan erős. A felmérés alapján a válaszadók 72 százaléka rendszeresen imádkozik, azonban csupán 40 százalék látogat el misére vagy olvas rendszeresen Bibliát. A szentségekben való részvétel, mint például a gyónás vagy áldozás, mindössze 15 százalékot érint.
A tanulmány szerint a lakosság 53 százaléka úgy véli, hogy a venezuelai katolikus egyház kulcsszerepet játszhatna a nemzeti megbékélés folyamatában. Habár sokan kritikával illetik az egyházat, a társadalom többsége továbbra is pozitívan tekint rá. A hitélet tehát nemcsak a spirituális túlélést, hanem a társadalmi újrakezdés reményét is jelenti Venezuelában, egy olyan országban, ahol a rezsim minden eszközzel próbálja a hitet alárendelni a politikai ideológiának.
