"Víz nélkül a halak világa elhalványul" - drámai fordulat a hazai haltermelésben.

A tógazdasági haltermelés Magyarországon egyre inkább a szorongató feszültségek kereszttüzébe kerül: a vízhiány, a növekvő költségek és a folyamatosan változó fogyasztói trendek mind komoly kihívások elé állítják az ágazat szereplőit.

Az aszályos időjárás, a vízutánpótlási problémák, az energiaköltségek emelkedése, valamint a hazai halfogyasztás stagnálása együttesen olyan válságos helyzetet teremt, amely megoldása érdekében komplex vízgazdálkodási, élelmiszeripari és tudatosságnövelő intézkedések szükségesek. Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezetője részletes áttekintést nyújtott az ágazat aktuális állapotáról.

- A 2022-es történelmi aszály élesen rávilágított a tógazdasági haltermelés sérülékenységére. Azóta egyértelművé vált, hogy nem egy átmeneti, hektikus időjárási jelenségről van szó, hanem hosszan fennálló, rendszerszintű problémáról - hangsúlyozta Timmel Ede. - A hazai halastavi ágazat két markánsan eltérő vízgazdálkodási struktúrában működik: a dunántúli völgyzárógátas tavak főként természetes vízfolyásokra - patakokra, kisebb folyókra - épülnek, míg az alföldi tógazdaságok elsősorban csatornákból történő vízpótlásra támaszkodnak.

A dunántúli egységek sebezhetősége különösen aggasztó, mivel ha a patakok forrásai elapadnak, lényegében megszűnik a víz utánpótlása. Az alföldi tógazdaságok ugyan technikailag képesek szivattyús vízpótlásra, de ennek energiaigénye - legyen szó elektromos áramról vagy gázolajról - rendkívül magas költségekkel jár, ami közvetlenül hatással van a termelési önköltségre - hangsúlyozta.

Egyedi megfogalmazás: "Kiemelt partnerség a vízmegőrzés érdekében"

Örömteli hír, hogy a kormányzat, valamint a MA-HAL is bevonta a haltermelőket az Aszályvédelmi Operatív Törzs munkájába. Ennek következtében több, korszerű vízügyi infrastruktúrával rendelkező halastó esetében lehetőség nyílt a vízmegtartás érdekében vízutánpótlás biztosítására – nyilatkozta egy szakértő. Jelenleg Magyarországon 26 ezer hektárnyi halastó működik, ami figyelemre méltó vízmegtartó kapacitást jelent. Ez a terület kétszer akkora, mint a Tisza-tó, és az ország egyik legnagyobb, ember által létrehozott vízmegtartó rendszere. A vízgazdálkodás immáron agrárstratégiai szempontból is kulcsfontosságúvá vált, és a haltermelők szerepe ebben nem csupán passzív érintettség, hanem aktív partnerség formájában nyilvánul meg.

A hazai halfogyasztás paradoxona: import a polcon, ponty a tavakban

A hazai tógazdasági termelés túlnyomó része - mintegy 82 százaléka - ponty. Ez a halfaj élelmiszeripari és horgászati célokra egyaránt előállítható, és az utóbbi időszakban a két irány aránya megközelítette az 50-50 százalékot.

A hazai lakosság halfogyasztási szokásai viszont nem igazán támogatják az édesvízi halak népszerűsítését.

A statisztikai értelemben vett 6,5 kg/fő éves halfogyasztás túlnyomórészt import tengeri halakból - például pangasius, tőkehal, lazac - tevődik össze.

Ez azt jelenti, hogy bár a hal iránti kereslet jelentősen megnövekedett, a hazai tógazdaságok ebből alig profitálnak - fejtette ki az ügyvezető. Ennek egyik fő oka a kereskedelmi csatornák korlátozott volta. Az édesvízi halak jellemzően feldolgozatlan formában érkeznek a piacra, ami alacsonyabb kényelmi szintet eredményez a vásárlók számára. A nagyáruházak, különösen a belvárosi területeken, gyakran szűk választékkal rendelkeznek, ami tovább csökkenti a vásárlási kedvet. A kereslet csökkenése pedig visszahat az ellátásra: egy klasszikus ördögi kör alakul ki.

Lassú termelési folyamatok és magas önköltség – a húságazatok kihívásai és hátrányai.

A ponty tenyésztése egy különleges és hosszadalmas folyamat, hiszen három év szükséges ahhoz, hogy elérje az ideális étkezési méretet. Ez a ciklus jelentősen hosszabb, mint amit a baromfi vagy a sertéshús esetén tapasztalhatunk, ahol például egy brojlercsirke mindössze 60 nap alatt készen áll a vágásra. A ponty esetében azonban a hosszú nevelési idő mellett számos kihívással is szembe kell nézni: az energiaárak folyamatos emelkedése, a vízpótlás költségei, valamint a piac szűk keresztmetszete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a ponty versenyképessége a többi húsfajtához képest jelentősen csökkenjen.

Ez az oka annak, hogy az édesvízi hal ára sok esetben meghaladja a csirkecomb vagy a sertéshús árát. A fogyasztók árérzékenysége miatt ez a különbség jelentős piaci hátrányt jelent.

Természetes ökoszisztéma, minimális kémiai hatások – a haltermelésben rejlő titkos kincsek.

Timmel Ede hangsúlyozta, hogy a tógazdaságokban végzett haltermelés a természetes környezethez közel álló módon folyik. A halak elsődleges táplálékát a tó planktonvilága szolgáltatja, amelyet csupán kiegészítő abraktakarmánnyal egészítenek ki. A komplex halas tápokat csupán az ivadéknevelés korai szakaszában használják, így az élelmiszerként értékesített halak szinte teljes mértékben természetes táplálkozás révén fejlődnek.

Timmel Ede Fotó: MA-HAL

Az antibiotikumos kezelések szinte teljesen hiányoznak ebből az ágazatból. A gyógyszeres kezelések helyett főként sóval történő fürdetéses eljárásokat alkalmaznak a paraziták elleni védekezésben. A halászat tehát nemcsak fenntartható, hanem a klasszikus állattartáshoz képest sokkal kisebb kémiai lábnyommal jár.

Jövőnk víziója: korszerű infrastruktúra kialakítása, a társadalom tudatának fejlesztése és új piaci lehetőségek teremtése.

Timmel Ede véleménye szerint a magyar tógazdasági haltermelés fennmaradásának kulcsa abban rejlik, hogy a következő évek során párhuzamosan valósuljanak meg a következő lépések:

A vízgazdálkodási infrastruktúra, különösen a Dunántúlon, új irányt vehet az öntöző és vízpótló rendszerek korszerűsítésével. Fontos lépés az energiatakarékos megoldások népszerűsítése, amelyek hozzájárulnak a fenntartható vízfogyasztáshoz. Emellett a hazai termékek iránti kereslet növelése érdekében szemléletformáló kampányok indítása is elengedhetetlen. A kiskereskedelem és az élelmiszeripar közötti szorosabb együttműködés révén javítható a piaci elérhetőség, amely elősegíti a lokális termékek eladásának fellendítését.

„Víz nélkül nem létezik hal. A víz hiányában a termelés is megszűnik. Kereslet nélkül pedig a piac is eltűnik. Ezért mindkét oldalt párhuzamosan kell erősíteni” – hangsúlyozta a MA-HAL ügyvezetője.

Képforrás: Shutterstock