Az együttlét varázsa Az együttlét pillanatai olyan különlegesek, mint a csillagok fénye az éjszakai égbolton. Amikor összegyűlünk, hogy megosszuk egymással az élet apró örömeit, egy varázslatos kötelék szőttetik közöttünk. Az együttlét nem csupán a fizik
Az évek során sokunknak a szívéhez nőtt az a már-már ikonikus mondat: Kell egy hét együttlét. Emlékszem, amikor a Népszabadság külön csapatot küldött a Sziget Fesztiválra, hogy egy teljes mellékletet töltsenek meg a rendezvény színes programjaival és élményeivel. Örömmel mondhatom, hogy én is a csapat tagja voltam, így igazán közelről tapasztalhattam meg, miről is szól ez a páratlan esemény. Ezért is néztem döbbenten a múlt héten, ahogy a fővárosi közgyűlés a Sziget jövőjéről vitatkozott, ami nem volt más, mint egy hosszadalmas és tanácstalan huzavona.
Már ott tartottam, hogy a következő évben inkább kihagyom a szavazást, hiszen miért is adnék szavazatot olyanokra, akik bár tisztában vannak azzal, mennyire fontos ez a rendezvény az ország és a főváros számára, mégis képtelenek túllépni saját politikai játszmáikon. (Mire is lenne képes bárki, aki ennyire el van foglalva saját árnyékával?) Mindenki számára egyértelmű, hogy Gerendai Károly világosan kifejtette: ha jövőre nem lesz Sziget, akkor valószínűleg soha többé nem is lesz. A szervezőcsapat szétszóródik, és a folyamatosan változó világban más ingerek és célok hamar betöltik a keletkező űrt. A fizető közönséget sokkal nehezebb megtartani, mint újraépíteni.
Most viszont lenne esély arra, hogy egy kicsit megint a miénk legyen a fesztivál, még ha tudjuk is, eltartani igazából az ideérkező külföldiek tudják. Hiszen Gerendai azt is világossá tette, hogy szeretnék növelni a hazai látogatók számát, "meg kell üzennünk, hogy nekünk ők is fontosak". Persze a Sziget ettől nem lesz olcsóbb, az én nosztalgiázásomnak is rendre az szabott gátat, amikor kiszámoltuk, ha ketten megyünk ki egyetlen napra, azt sem úsznánk meg igazán százezer forint alatt. Bár tény: a világ maga is folyton drágul, a pénzünk pedig elég szép ütemben romlik. A Sziget csak állatorvosi lóként demonstrálja mindezt.
Amennyiben a nulladik lépés sikeresen megvalósul (jelenleg úgy tűnik, hogy a közgyűlésben megvan a politikai támogatás a szándék mögött, de új területfoglalási szerződés még nem született), a valódi kérdés az, hogy valóban meg lehet-e menteni a rendezvényt, és ha igen, milyen formában. Ez a rendezvény még mindig csábító lehetőséget kínál a kikapcsolódásra, ugyanakkor rengeteg más alternatíva vonzhatja el a közönséget. Nehéz eldönteni azt is, hogy a két nagy fesztivál, a Volt és a Balaton Sound eltűnése a műfaj végének előjele-e, vagy éppen ellenkezőleg, a hiányuk új lehetőségeket teremt a Sziget friss, újragondolt pozicionálására.
Magyarországon mindig is virágzott a káröröm kultúrája. Most sincsenek kevesen azok, akik kéjjel temetnék el a "drogtanyát", a "liberális fészket", a "multis mocskot", és cseppet sem érdekli őket a bedőlés tovább gyűrűző hatása. És az sem, hogy a Sziget azon jelenségek szűk körébe közé tartozik, amelyek az elmúlt szűk harminc évben a jó hírünket öregbítették. Azt a jó hírt, amelyet a külpolitika alaposan megtépázott a NER időszakában. Az országunk jelenleg inkább a lesajnált kategóriába esik, és nem úgy tekintenek rá, mint egy felszabadult, vendégszerető, bulis helyre, mint amilyenné a Sziget tette. Jó lenne erre is gondolni.
