Az eltűnt határ egy olyan rejtélyes és titokzatos fogalom, amely a világunkban fellelhető különböző határok eltűnésére utal. Ezek a határok nem csupán fizikaiak, mint például országok közötti vonalak, hanem mentális, kulturális és érzelmi határok is, amel

Néhány évvel ezelőtt vette kezdetét egy aggasztó jelenség. Először a közösségi médiában jelentek meg tömegesen olyan hirdetések, amelyek súlyosan félrevezető információkat terjesztettek. Ezek a reklámok potencianövelők, testsúlycsökkentők, prosztatamegbetegedések ellen védelmet ígérő, és egyéb csodásnak mondott készítmények vásárlására próbáltak rábeszélni. A hitelesség látszatának megteremtése érdekében pedig neves orvosok és ismert celebek nevét, valamint képmását használták fel jogtalanul.

Ez a ravasz módszer a mesterséges intelligencia (MI) fejlett eszközeinek köszönhetően mára már a hamisítványok tökéletes szintjére jutott. A technológia révén képesek arra, hogy a tudtán kívül felhasznált személyek nem csupán képmását, hanem hangját és szájmozgását is hitelesen reprodukálva adják elő a valóságot torzító, sőt sok esetben életveszélyes kijelentéseiket. Egy figyelemre méltó példa erre, amikor a hamis szövegben olyan életmentő gyógyszerek szerepelnek, amelyeket elhagyásra ösztönöznek egy új, "csodás" termék érdekében.

Korábban némi munkával általában fel lehetett lelni a világhálón az eredeti megnyilvánulást, amelyre a hamisítók a saját szövegüket szuperponálták. Most már azonban ilyenre sincs szükség, mert az MI könnyűszerrel "szintetizálja" bárkinek a valódira megszólalásig hasonlító képmását, legyen az Zacher doktor vagy éppen Magyar Péter.

Igen, mára odáig jutottunk, hogy a valóság és a hazugság megjelenítése közötti korábbi határ eltűnt. Ma már a világhálón megjelenő - és onnan a médiába bezúduló - tartalmak között azok igazság- és hazugságmagja szerint csak a néző/hallgató korántsem csalhatatlan kognitív képességeivel lehetséges a különbségtétel. Azaz a kevésbé tájékozottak, alulképzettek, az összefüggéseket kevésbé ismerők sokkal többször tekintik igaznak a hazugságokat, mint a magasabb intelligenciával rendelkezők.

Ez persze mindig is így volt, csak most az MI "áldásainak" hála, sokkal hihetőbbnek maszkírozott hazugságokat lehet létrehozni. Magyarán: eljutottunk oda, hogy az előttünk pergő felvételről egyre kevesebbszer tudjuk biztosan, hogy épp hazudnak-e nekünk, vagy nem.

Természetes, hogy a politika igyekszik kihasználni ezeket a remek lehetőségeket, és erre egy friss példa Orbán Balázs videója, amelyben a "mesterségesen előállított" Magyar Péter olyan kijelentéseket tesz, amelyek sosem hagyták el a száját. E kijelentéseket olyan, többé-kevésbé ismert személyek mondataiból szedték össze, akiket a Fidesz a Tisza Párt "szakértőinek" titulált, mindezt bármiféle hiteles bizonyíték nélkül. A hivatkozott baloldali közgazdászok és szakértők véleménye régóta közismert, ám semmi sem támasztja alá, hogy ők a Tisza Párt nézeteit képviselnék.

Természetesen voltak inspiráló példák. Amikor a Fehér Ház hivatalos honlapján Barack Obamát úgy ábrázolják, mint aki turbánnal a fején fogadja a Muzulmán Testvériség tagjait, világosan látszik, milyen irányt vett a diskurzus. Az a folyamat, amelyhez nem ad hozzá semmit, ha egy, a korábbiakban (legalábbis számomra) objektívnek tűnő, ma már inkább sértődött elemző az Index portálon így summázza a helyzetet: "Magyar Péter beleesett a Fidesz csapdájába", csupán azért, mert reagált a megkérdőjelezhető manipulációkra, ezzel pedig felkeltette az emberek figyelmét. Ha pedig nem így cselekszik, akkor a valószínűsíthető, kiábrándító vélemény az lenne, hogy "szótlanul hagyta a dolgot, tehát elismeri az igazságot".

A helyzet aggasztó. Nem túlzás azt állítani, hogy manapság egy választás nem csupán a programok ütközése, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy melyik jelölt képes a legnagyobb és leggyakoribb hazugságokat terjeszteni - gyakran külső anyagi és tudásbeli támogatásokkal felvértezve - úgy, hogy a választók ezt hitelesnek találják. Volt olyan ország, ahol ezt egy bizonyos határon túl már nem tolerálták (például Romániában). Nem merném azt állítani, hogy hazánkban hasonló irányú változásokra lehetne számítani.

A kérdés az, hogy lehet-e valamit tenni ennek a kétségbeejtő, a jövőbeni választások értelmét alapjaiban megkérdőjelező helyzetnek a kezeléséért. A válasz szerintem az, hogy igen, a büntetőjog eszközeivel. Ilyen eszközök - ha nem is túl élesek - jelenleg is léteznek. A hatályos Büntető Törvénykönyv jelenleg is bünteti a "hamis-, hamisított- vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvétel" készítését és nyilvánosságra hozatalát, ha pedig az utóbbi nagy nyilvánosság előtt történik, akkor az súlyosító körülmény. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy egy olyan felvétel, mint a Magyar Pétert ábrázoló, de nem róla készült és nem az ő szavait tolmácsoló anyag akkor is hamisított és valótlan tartalmú, ha a létrehozásához eszközként a MI-t használták.

A büntethetőség előfeltétele, hogy a szóban forgó cselekmények képesek legyenek az érintett személy becsületének sérelmére. Ez egyfajta rugalmas jogi keretet jelent, amely a bírói mérlegelésre helyezi a hangsúlyt. Véleményem szerint, ha egy politikai vezetőt egy manipulált felvételen olyan szavakkal ábrázolnak, amelyek ellentmondanak a valós véleményének, ezzel mások szavait a szájába adva - azaz gyakorlatilag hamis állításokkal vádolva őt - az súlyosan károsíthatja az illető becsületét, akár magánszemélyként, akár a politikai szerepében. Kíváncsi vagyok, hogy a magyar bíróság mennyire osztja ezt a nézetet.

A szerző szakmai háttere mérnöki és közgazdasági területeken egyaránt gazdag.