A natufi kultúra ősi hitvilága gazdag szimbolikával és mély spirituális jelentéssel bírt. E kultúra emberei, akik a mai Jordánia és Palesztina területén éltek, szoros kapcsolatban álltak a természettel, amelyet szentként tiszteltek. Az ősi natufi közösség
Váza és ópium – friss felfedezés: a kutatók újabb nyomokra bukkantak az ókori egyiptomi ópiumfogyasztás történetében.
Izraelben egy különleges natufi kultúrából származó szobor került napvilágra, amely új fényt derít a régmúlt titkaira.
Mielőtt az ókori görögök Zeusz hattyúként való megjelenéséről szóló mítoszok elterjedtek volna, a natufi kultúra népei már régóta foglalkoztak az ember és madár közötti kapcsolat ábrázolásával. Izrael területén felfedeztek egy 12 000 éves, égetett agyagból készült szobrocskát, amelyet a régészek a korai vallási hiedelmek egyik fontos maradványaként értelmeznek.
"Amikor kivettem ezt a kis agyagtömböt a dobozából, azonnal felismertem az emberi alakot, majd a hátán fekvő madarat" - mondta Laurent Davin, a Jeruzsálemi Héber Egyetem régésze.
A nő és a liba: a natufi kultúra egyik legkorábbi emberábrázolása
Davin és kutatótársai állítása szerint a felfedezett figura egy nőt és egy madarat, valószínűleg egy libát, ábrázol. Ez lehet a legkorábbi ismert női ábrázolás Délnyugat-Ázsiában. A natufi kultúra 15 000 és 11 500 évvel ezelőtt virágzott a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon és Szíria területén. A lelőhelyekről származó több tízezer töredék között csupán néhány figurális ábrázolás került elő, ami különleges jelentőséget ad ennek a felfedezésnek.
A legújabb felfedezés a Nahal Ein Gev II lelőhelyről érkezett, amely a Galileai-tó közelében található. Davin egy kis, precízen megformált agyagdarabot vett észre, ami később egy három részre bontható figurává állt össze. Ez a szobor csupán 3,7 centiméter magas, égetett agyagból készült, és élénk vörös ásványi pigmenttel díszítették.
A mítikus jelenet és a vadászjelenet között választani olyan, mint két különböző világ kapuját megnyitni. A mítikus jelenetben a valóság határait átlépjük, ahol istenek, szörnyek és hősök keverednek, és ahol a természetfeletti erők irányítják a sorsokat. Képzelj el egy gyönyörű erdőt, ahol a fák susogása szavakká alakul, és a holdfény ezüstös ölelésében egy hős lép elő, hogy szembenézzen a sorsával. Ezzel szemben a vadászjelenet a hús-vér valóságra fókuszál, ahol az ember küzdelme a természettel és a préda megszerzése áll a középpontban. A friss reggeli harmat csillog a fűben, miközben a vadász csendesen lépdel, figyelve a természet apró jeleit, hogy végül elkapja a szarvast, amely a távolban legelész. A szívverés gyorsul, és a levegő feszültsége szinte tapintható. Melyik világ ragadja meg jobban a képzeletedet? A mítikus elemek varázsa vagy a vadászat izgalma? Mindkettő sajátos élményt kínál, és lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük az emberi lélek mélységeit.
A felső részen látható madár kitárt szárnyakkal borul a nő hátára. Az alsó rész bevágott háromszög alakú mintája női szeméremtestet ábrázol, az arc körüli ovális lenyomatok pedig mellekre utalnak. A madár nagy valószínűséggel liba, mert a lelőhelyen sok libacsontot találtak.
A kutatók kétféleképpen értelmezik a figurát: elképzelhető, hogy egy vadász látható, aki madarat hoz haza, de valószínűbb, hogy egy mitikus jelenet bontakozik ki, amelyben egy hím lúd és egy guggoló nő találkozik. "Az emberi és állati szellemek közötti képzeletbeli kapcsolatok sok kultúrában megjelennek" - nyilatkozta Davin. A női alakok fokozódó jelenléte pedig arra utal, hogy a nők kiemelkedő szellemi és rituális szerepet játszhattak a közösségek életében.
Az alkotó nyoma: egy 12 000 éves ujjlenyomat felfedezése Képzelj el egy olyan világot, ahol a múlt titkai a föld mélyében rejtőznek, és egy apró, mégis jelentős részlet képes megváltoztatni mindazt, amit a történelemről tudunk. Egy 12 000 éves ujjlenyomat felfedezése nem csupán egy régészeti szenzáció; ez az emberi kreativitás és jelenlét tanúbizonysága, amely átível az idők folyamán. Ez a lenyomat nem csupán egy egyszerű nyom; ez az alkotó kéz nyoma, amely valaha életet adott ötleteknek, formáknak és művészetnek. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg abban a pillanatban, amikor az ujj a lágy földbe mélyedt? Milyen történetek lapulnak a háttérben, amelyek a régmúlt mesterének életét és munkásságát ölelik fel? A tudomány és a történelem határvonalán egy újabb titok bontakozik ki, amely lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük az emberi civilizáció fejlődését és kreatív kifejezésmódját. Az ilyen felfedezések nem csupán a múltat idézik fel, hanem arra is emlékeztetnek minket, hogy az emberi kéz és elme nyomot hagy a világban, amely túlmutat az időkereteken.
A figurán felfedezett részleges ujjlenyomat különös értékkel bír. A legfrissebb összehasonlító elemzések alapján valószínű, hogy az alkotó nő volt. Ez a megfigyelés rendkívül ritka és jelentős, hiszen új dimenziókat ad a natufi kultúra társadalmi struktúrájáról kialakított elképzeléseinkhez.
A figurát egy olyan területen bukkanták rá, ahol temetkezési helyeket is vizsgáltak, beleértve egy gyermek sírját és egy különleges rejtekhelyet, amely emberi fogakból készült. A kutatók véleménye szerint ez arra enged következtetni, hogy a figura valamilyen szimbolikus vagy rituális jelentőséggel bírhatott.
A natufi kultúra és a szimbolikus gondolkodás kezdetei
A ritka ábrázolás arra utal, hogy a natufi kultúra képviselői már a neolitikus forradalom előtti időkben is egy összetett és gazdag képvilágot alkottak, valamint animista hiedelmeket követtek. "A nő és a liba alakja összeköti a mozgékony vadászó-gyűjtögetők életmódját az első letelepedett közösségek világával" - mondta Leore Grosman, a kutatás egyik társszerzője. Ez a felfedezés rávilágít arra, miként fejlődött az emberi képzelet a földművelés és az állattartás megjelenése előtt.
